Már az ébredésnél kezdődött a baj. A korábbi elmosódott állom képek helyett teljesen tisztán emlékeztem a történtekre. Bementem egy boltba szódavizet venni, de a polcokon lévő üvegek csak félig voltak töltve. A pénztárnál tiltakoztam, Azt javasolták, hogy vegyek két üveget és akkor vihetem a kívánt mennyiséget. Mérgemben inni kezdtem az egyik üvegből, közben eszembe jutott, hogy kenyeret is kellene vennem. Ekkor felébredtem. Még sokáig éreztem a számban a szén sav savanyú-csípős izét és arra gondoltam, hogy milyen könnyen átléptem az álom világból a valóba é s vissza, mert utólag arra is emlékeztem, hogy kenyér helyett fonott kalácsot vettem.
Ennyire silány és földhöz ragadt képzelet. Most már ez jellemző rám? :Már álmodni sem merek, tudok valami jót, olyat ami álomszép. Nekem már csak kenyér és szódavíz jut a földöntúli gyönyörök helyett. Hát erről nem volt értelme álmodni. Vagy mégis? Mi van akkor, ha az agyam így "tesztelte" saját magát, hogy képes-e visszaidézni, azt ami meg sem történt velem. Hú de bonyolult. Bonyolult?
