Nem is olyan régen, ha valaki a Damaszkuszból Aleppóba vezető úton haladt, s negyven km.
megtétele után balra fordult, egy szurdokhoz ért melyen áthaladva olajfákkal tűzdelt, sziklás és
mégis kies városkához ért. Ez volt MALULA. A város ahol az emberek, arabok és aramiak
békében együtt éltek s nem zavarta őket az sem, hogy az egyikük muzulmán, a másik pedig kopt
keresztény volt.
Évszázadokkal ezelött az arámi törzsek voltak tőbbségben, de a muzulmán áradatnak nem tudtak ellenállni, s Sziriában az arámiak csak néhány ezren maradtak, megőrizve őseik nyelvét, melyet a biblia is megemlit. A város fölötti hegyen épitett templom szerény külsejének ellentéte volt a belső falait boritó ikonok száma. A plébános az arámi nyelven kivűl latinul, görögűl és franciául beszélt, az angólt akkor tanulta. A templom kapuja kb. egy méter magas volt, hogy a hivők ne feledjenek el meghajolni isten háza előtt, mondta a plébános.
Mind ezek a múltban történtek. A több mint 1o éve tartó polgárháború során a város több alkalomma gazdát cserélt. A helyszini tudósitások szerint a szélsőséges erők válogatás nélkül ólték meg a férfiakat, nőket, vagy gyerekeket legyenek azok arabok vagy aramiak, a kormány pedig rakétákkal , sorozatos bombázással pusztitottal mindazt amit az ellen nem tudott.
Erre is emlékezni kell, a béke a szeretet ünnepe a Karácsony közeledtével.
