Hogyan kell egy betörőt megrémiteni.

A történet úgy kezdődött, hogy Erika és Gyurika február végén el utaztak egyetlen fiú gyermekükhöz. Dani unokám  szereti a változatosságot, s a távolságot,  így jelenleg Thaiföldön múlatja az időt, miután a Cook szigeten töltött egy éves kirándulását befejezettnek nyilvánította.

Köztudott, hogy manapság, a  betörés tisztes foglalkozásnak számit, pl. a korrumpálással összevetve- ez azonban a kárvallottakat egyáltalán nem vigasztalja. Elkerülendő a kellemetlen meglepetést, vállaltam, hogy távollétük idején házukban őrző-védő szolgálatot teljesítek. Megjegyzem, hogy magas IQ.m-nak köszönhetően, egyéb feladatok ellátását is vállaltam: cicák etetése, párologtatók feltöltése, tv. csatornák programjainak figyelése, laptop segítségével bwin fogadások kötése, havazás esetén hó eltakarítás etc.etc. Egy szóval jelenlétem nélkülözhetettlen volt.

Két napig békében végeztem kemény, de eredményes munkám, amikor a harmadik napon  baljós előérzetem támadt. Éreztem, hogy valami rendkivülő dolog  fog történni. S valóban, a hideg, hidegebb a szél szelesebb lett, a cicák  jelezték, hogy elegük van a havazásból  és be szeretnének jönni a házba, természetesen egyesével . Gyorsan sötétedett, a szél vadul kavarta a havat, szinte hallottam, hogy "jó Buda vár magas tornyán a szélkakas csikorog ércesen". Arra még volt erőm, hogy megnézzem a tv-ben a"dr.House"c. opuszt, de olvasni már nem, lefeküdtem.

Az álmodtam, hogy valaki kopog az ablakon, be akar jönni. Na de miért az ablakon? Felébredtem. A kert felőli bejárati ajtón valaki kaparászott. A cicák nem lehettek mert én engedtem be őket.   Eszembe jutott, hogy azon a részen már próbáltak betörni.. Most egy kisméretű ütve-fúró hangját véltem hallani, egy kis ideig csend, majd újra a zizegő hang, apró kopogás. A szél szinte tombolt, az ablakhoz hordta a havat. Az utcai lámpa halvány fénye segített tájékozódni a szobában. Felkeltem, s a kandallón lévő piszkavasat a  kezembe véve araszoltam az ajtóhoz.  Csendes igyekezetem közben nekimentem egy széknek, ami  nagy robajjal felborult. A fúrás kopogás nyomban megszűnt. Hallottam, hogy valaki sietve menekül a teraszról,  talán elcsúszott a hóban.. Az ajtóhoz ugrottam, elfordítottam a zárban lévő kulcsot, s szinte kiugrottam, -papucsban, pijamában- a szakadó hóesésbe. A teraszon nem volt senki idegen, csak én és Berli cica aki a macska kijáraton közlekedett. A lábamhoz dörgölözött, s valószinűleg azt mondta,"szervusz főnök te is kijöttél egy kicsit a friss levegőre.. A papucsomon megolvadt a hó, s tocsogva, dideregve mentem vissza házba.

Gyorsan bebújtam  a meleg ágyba, s próbáltam elaludni. Odakint lassan világosodott. Elaludtam.Nem sokáig. Az éjszakai hangokat megint hallottam. A zörej mintha erősebb lett volna,   és macska nyávogással párosult.  Ismét felkeltem és próbáltam a kopogás helyét, illetve forrását megtalálni. Sikerült. A tálaló szekrényből jött a hang. A szekrény minden fiókját rekeszét , tetejét oldalát megnéztem. Mögötte nem lehetett semmi, mivel az egybe épített több mázsás szekrény teljesen a falhoz volt állítva. S mégis a nyávogás és a zörej egyértelműen a szekrényből jött. A megoldás. A tálalón kb. egy méter magasságan van egy  tíz cm-széles nyílás amit a gyümölcsös tál eltakart  szemem elől.  Hozzá férni csak vizszintes testhelyzetben lehet. Nem fényezem tovább.Nagyon nehezem, s egy piszkavas? segítségével kihalásztam Lujzi cicát a fejénél fogva. A betörőt elriasztottam. Szép munka volt.

Lefeküdni nem volt értelme. Kimentem havat lapátolni