A vidám ablakmosó

Ablakot tisztítottam,  bár nem volt nagyon piszkos, de Karácsony előtt így szokás, mondják az okosok.

Szép idő van, nincs hideg, vagy pára nem lehet panasz a meteorológiára .  Létrával dolgozva könnyű ez a munka, csak ne inogna  alattam  ez a szertelen, szerkezet.

Magas főldszint, félemelet  és még hozzá három,  ez már Hrabáli   magasság, ez az igazság. Róla azt írták a lapok , leesett amikor galambot  etetett. Ablakot tisztított volna inkább, s akkor nem esik le  mindjárt.

Látom az úton rohanó verdákat, a zörgő villamost,  A bennük ülők nem tudják, hogy felettük nem a Gondviselő őrködik, csak egy öreg  ablaktisztitó szörfözik serényen, szerényen.

Mára elég volt a szavak hányásából, mert könnyen megesik, leesik az iszonyú rímeket alkotó ablakot tisztító .

Karácsony volt akkor is

Sokan nem tudják, hogy  a szegénységnek is vannak fokozatai.  Pl.  szegény, nagyon szegény, nincstelen. Abban az időben mi  a második kategóriában voltunk.  Apám katona, a fronton volt, anyám tbc-vel beteg állományban volt. Házunkat bomba találat érte. Lakásunk megmaradt, de ajtók, ablakok nélkül,  lakhatatlan lett, így Adorjánra mentünk a rokonokhoz. Szegényekhez a nagyon szegények Ottlétünk okozta gondokat anyám úgy próbálta enyhíteni, hogy nyáron az aratóknak főzött, télen pedig tojást adott el a vasúton állomásozó katonáknak.

Karácsony volt akkor is. Pontosan 7o évvel ezelőtt . A sötétet nem törte meg  a csillagok hideg fénye.  A behavazott gyalogúton nehezen haladtunk előre. Jó lett volna megfogni anyu kezét. Egymás mellett talán a hideget sem éreztük volna annyira.  Valaki már  járt elöttűnk,  nyomába próbáltunk lépni. Lassan világosodni kezdett. Számomra, a felnőttek léptei egy kicsit hosszúak volt, ezért  időnként ugrálnom kellett. Nem esett nehezemre, már elmúltam 9 éves. Így mentünk  liba sorban. Néha megálltunk lihegve, s a havas mezőt borító csendben felerősödött Anyu  akadozó köhögése.

Megérkeztünk a katonák vonatához . Szívesen vették a friss tojást,s nevetve kérdezték, hogy mi lesz ha a Jézuska nem talál otthon és az ajándékot máshová viszi. Anyu biztosította őket , nem így lesz, mivel én jó kisfiú vagyok, a mit az is bizonyít, hogy mindenhova elkísérem, így ketten szinte egyek  vagyunk

 Visszafelé  már gyorsabban haladtunk. Egymás mellett mentünk, beszélgetni is tudtunk.Én valamit láttam az égen: mintha angyalkák sétáltak volna. Az nem lehet mondta Anyu,  mert azok itt a hóban sietnek haza, hogy ne keljen, sokáig várakozni a Jézuskának. Megszorította kezem, s elkezdtünk kacagni mint akik tudják, karácsonykor minden előfordulhat, még az is, hogy a Jézuska türelmesen vár, éppen reánk