2018. december 1., szombat

Egy város melyet Jézus Krisztus anyanyelvén beszélő lakóival együtt pusztitottak el.l.

Nem is olyan régen, ha valaki a Damaszkuszból Aleppóba vezető úton haladt, s  negyven km.
megtétele után balra fordult,    egy szurdokhoz ért melyen áthaladva olajfákkal tűzdelt, sziklás és
mégis kies városkához ért. Ez volt MALULA. A város ahol az emberek, arabok és aramiak
békében együtt éltek s nem zavarta őket az sem, hogy az egyikük muzulmán, a másik pedig kopt
keresztény volt.

Évszázadokkal ezelött az arámi törzsek voltak tőbbségben, de a muzulmán áradatnak nem tudtak ellenállni,  s Sziriában az arámiak csak néhány ezren maradtak, megőrizve őseik nyelvét, melyet a biblia is megemlit. A város fölötti hegyen épitett templom szerény külsejének ellentéte volt a belső falait boritó ikonok száma. A plébános az arámi nyelven kivűl latinul, görögűl és franciául beszélt, az angólt  akkor tanulta. A templom kapuja  kb. egy méter magas  volt, hogy a hivők ne feledjenek el meghajolni isten háza előtt, mondta a plébános.

Mind ezek a múltban történtek. A több mint 1o éve tartó polgárháború során a város  több alkalomma gazdát cserélt. A helyszini tudósitások szerint a szélsőséges erők válogatás nélkül ólték meg a férfiakat, nőket, vagy gyerekeket  legyenek azok arabok vagy aramiak,  a kormány pedig rakétákkal , sorozatos bombázással pusztitottal mindazt amit az ellen nem tudott.

Erre is emlékezni kell, a béke a szeretet ünnepe a Karácsony közeledtével.

2018. február 10., szombat

Szent Endrei blues

Meghivást kaptam  Szent Enrére,  a művészetek városába, ahól békésen megférnek egymás mellett szerb, horváth, magyar alkotók emléktáblái, lakhelyei, vagy múzeumai, ahól a számtalan kis és nagy

















2

Segner utca l6. avagy a macskák birodalma

Előszó

Erre csak azért van szükség, hogy figyelmeztessem a felelőtlen szülőket, ne engedjék

2018. február 4., vasárnap

Az alzheimer kór és én

Talán már unalmas,  hogy ennyit foglalkozom  a betegségekkel, de be  kell vallanom , nem elsősorban a blog esetleges olvasójának irom e sorokat, hanem magam probálom ellenörizni állapotomat. Itt van például az Alzheimer Kór. Alzheimer l9o6-ban foglalta össze kutatásainak eredményét, s többmin loo év multával sem tudják gyógyitani, a főleg idős érintetteket. A statisztikai adatok általában megbizhatóak, főleg ha nem akarják manipulálni bizonyos érdekek miatt. Ez. az Alzheimer kór esetében nem  valószinű, mint ahogy a daganatos betegségeknél sem. Amíg a rák előfordulásánál 3o% a mortalitás, addig az Alzheimer kor a 85 évesnél idősebbek körében minden második embernél jelentkezik. A betegséget kizárólag a boncolások után az agysejtekben talált túlburjánzott fehérjék alapján tudják bizonyitani.Engem akkor az eredmény már nem érdekelne.

A betegség alakulását többnyire három fázisra bontják: a kezdeti, b, közepes, c végső.

Elég volt. Egész éjszaka tanulmányoztam az a, b, és c, lehetőségeket, hogy megállapítsam  melyik kategóriába tartozom

A kűlönbözö tesztek végeztével most már majdnem biztosan mondhatom,  a demencia még nem az én műfajom.Az ajánlott fizikai és szellemi tornát
 betartva még hosszabb ideig egy kicsit,/ vagy nagyon/   hipochonder lehetek sőt, remélhetőleg még sokáig. Tudom, hogy a fenntieken kivűl  még számos veszélyes betegség fenyeget. de már nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy újra próbálkozzam.



Családom és egyéb állatfajták

Remélem, hogy nem kell kártéritést fizetnem Gerald Durell leszármzottainak amiért a vil ághirű iró, t természet és állatvédő kőnyvének cimét használom.Érzem, hogy vád nélkűl, máris védekezem, pedig ha korábban módomban áll blogot irni akkor én is kitalálhattam volna ezt a cimet dolgozatom számára. /vagy nem/

Miért van az, hogy egyesek szeretik az állatokat, mig mások nem kedvelik, vagy egyenesen irtoznak tőlük ? A választ nem tudom.. igaz, hogy nem is kerestem. Magamról elmondhatom, hogy vidéki kötödésem, a háború miatti kényszer falusi tartózkodásom hozzájárulhatott ahhoz, hogy a házi állatokat szerettem, szeretem és az emberek társának tekintem. 

Mint városlakó és foglalkozásom miatt sokat utazó, az állatokkal való közvetlen kapcsolat tartás időnként gondot okozott. Ennek ellenére budai lakásunkban előfordult tőrpe-papagály, nyúl, és cicák.A tanyáról kapott cicákat nem tudtuk 'háziasitani' , mig europai-fehér mica névre hallgató állatot Andrea leányom svájci tartózkodásunk idején hozta haza. Mica szépen fejlődött, s rövid idő múltával már a mennyezetre is  feltudott menni, tönkretéve a  tapétát. Amikor haza tértünk a karantin elkerülése érdekében egy táskában csempésztük Magyarországra. Azt  füllentettük., hogy a táskában gyermekjáték van. Mica meghálálta tettünket, s itthon körmeit kizárólag a bútorokon élezte. Hosszú éveket,boldog öregkort élt,-

Andrea aligmúlt egy éves amikor egy hófehér bárányt kapott ajándékba Még nem tudott beszélni, a bárány láttán tapsikolt és azt mondta epi, epi. Abban az időben Damaszkuszban a nagykövetségen dolgoztam s az aleppói nemzeti múzeum igazgatóját  látogattam meg, egy kiállitás miatt. Egy szir pásztor az útmentén terelgette nyáját tőle vettem a bárányt. Megálltunk egy csésze  kávét inni s az autó csomagtartójából kivettük az arany szőrűt és az első ülésre helyeztük. Amikor kijöttünk a kávézóból a gépkocsit egész tömeg állta körül.  Azt hittük hogy a terjedelmes amerikai autót csodálják a vidéki emberek , de bennünket is meglepett a látvány: egy hófehér bárány állt az autó ülésén, mellső lábait a kormányra helyezve vezette az autót.

A nagykövetségi épület második emeletén laktunk itt kapott helyet Epi is. Nagyon vigyáznunk kellett, hogy a lépcsőházra nyiló  ajtó zárva legyen, mert ellenkező esetben Epi lesétált a lépcsőn,  a nagykövetség hivatali helyiségeiben  tett látogatás .    A WC használatára pedig, még nem tudtuk megtanitani. Ez vonatkozott a nyuszira is aki szintén nálunk lakott.

Addisz-Abebában, hogy legyen valaki  aki veszély esetén védelmet nyújt- egy német juhászkutya
 kölyköt kaptunk ajándékba. A gyerekek játszótársa lett. akárcsak "Ödön bácsi" a talicska nagyságú teknőc amit  egy folyó parton találtunk és haza vittünk. A kertész fűnyirónak. a gyerekek  "taxinak" használták.

Az etióp folyóvizek, tavak  sok  fajta víziállat rejtekhelye, s a kialudt  tűzhányókkal bővel ellátott országban több helyen forróvíz tör felszínre, ezeket felhasználva nem egy helyen  fürdőmedencéket bungalókat építettek, főleg külföldiek számára.  Itt tapasztalhattam, hogy  nem minden állat társa az embereknek.  A majmok, krokodilok, vízilovak. keselyük az állatkertekben érdekes látványosságot,  itt  inkább kellemetlenséget , időnként veszélyt jelentenek. Hozzám horgászás közben lopakodott egy krokodil, majdnem elkapott. De már nem reszketek.

Erikáék belga-juhász kutyájának  csak egy hibája volt, nem tudott magyarul megszólalni, belga nyelv -amint az közismert- nincs, ezért  minden magyarul kapott parancsot , kérést teljesített. Bátor névre hallgatott és három cicával kellett együtt élnie. Nem lehetett könnyű. A cicák különböző karakterek voltak. Lilus a sértődött arcával mint egy szomorú apáca, csak egyedül volt hajlandó enni,amíg Berli mindenkit, elzavart a tálaló edénytől amíg egy morzsányi falatot talált. Lujzi a kicsi fekete, félénk és érzékeny,csak akkor ment enni, ha már senki sem volt  a  tányéroknál. Berliért Gyuri mászott  fel a  fára, mert a kis cica magasra jutott, de lejönni nem tudott. Nevét valószinüleg  gyönyörü nyávogása miatt kapta Gyuritól. Én probáltam Hektornak szólitani,de arra nem reagált.

Szerintem Andrea és Gyuszi ,Lűsszi nevű skot juhász  kőzvetitésével találtak egymásra,. Azóta több kutyus is megfordult náluk. Jelenleg egy Géza névre  hallgató, a volt külügyminiszterre hasonlitó  fejtartásu cica uralja lakásukat.

Anitáék házasságuk után egy kobor  álatot fogadtak örökbe . akivel idegbetegsége miatt sok gondjuk volt. Most a Bubu cica, a Pajtás kutyus, a Nápolyi nevü nyúl , két teknőc és egy uj jövevény cicus teszi bóldoggá  és elégedetté a család életét. Én pedig nem felejtem megemliteni, hogy Rolcsi és  a gyerekek, Kamilla és Milán is a családhoz tartoznak

Azt hiszem kész a leltár, ha valamilyen állat  neve a felsorolásból kimaradt,  utólag pótolni fogom.






egy szombati nap

Már megint egy szombati nap. Figyelmeztetés, hogy megint elmúlt egy y hét. Reggeli szürkület, esik az

 eső.  Már megint felébredtem.   Reggeli tea, szokás szerint keserű és langyos. Felmondok az inasomnak. Újra f elkelek. Már közel 86 éve ismétlődik ez rituálé. Elegem van belőle.Megint a takaritás, mosás,  vásárlás.  A vásárlás  csak a borra vonatkozik, egyébként mindent megvettünk az Auchonban.  /lehet, hogy nem így írják./  Mi a fenének kell ezt minden szombaton, ismételten végig csinálni? Nem vagyok másnapos. csak nagyon elkeseredett.  Különben is ezeket sorokat     este ll 0rakor irom.. Eszembe jutott, hogy egy-két  blogot  kellene írnom a hozzám hasonló lelki állapotul emberekről.  Az is eszembe jutott , hogy Erika felajánlotta, kimossa a tőlük örökölt  vízhatlan kabátomat és meg is szárítja.  Megmutatom ,hogy nekem is van önérzetem is. Kimostam a ruhát, lehet, hogy tényleg piszkos volt? A színe  változott. Barnás feketéből, ezüst szürke lett.

 Sokszor elmondtam magamnak, hogy az idős kor nem feltétlen velejárója a cinizmusnak. Az igazsághoz tartozik, hogy nem árt ha az embert figyelmeztetik figyelmetlenségére.  A napokban elmentem a "mamutba" egy-két karácsonyi ajándékot venni. Még éppen befértem az emberekkel teli lifbe amikor a szerkezet elindult, majd megállt . Mivel senki sem szált,ki vagy be. megnyomtam a 2.emeleti gombot. A lift nem indult, újra megnyomtam a gombot, mire a tömegből megszólalt valaki: de uram a másodikon vagyunk

Jó. jó, mostam felmostam megtisztítottam a nagyköveti ezüst tálcát és arra gondoltam hogy jó  lenne ha én adnám el , mert így tudnám, hogy az ára jó helyre kerül.  /cinizmust lásd fenn/
Megettem a tegnapról maradt  ebéd maradékot és a jól végzett munka tudatával ledőltem szunyókálni.

Kiváló hangulatban ébredtem,  az eső is elállt. Lementem a parkba, hogy a szokásos 3 km sétám elvégezzem.  Vissza térve a tv4.ben az europai futballt elemzöi  r endkivü izgalmas beszélgetéből megtudtam, hogy az úszó  Európa bajnokságot  A tv Word közvetiti  a korábban jelzettől eltérően
..Ebből is látható hogy Tv társaság tudja, hogy mi kell a magyar embernek, vagy azt hogy mitől döglik a légy.
Kettes találatom lett    lottón, a tv műsorok között válogatva végezetül az egyiptomi piramisokról szóló tanulságos  tudósítást néztem, majd ezt a blogot írtam. Talán nem véletlenül

2018. február 2., péntek

Őregség, betegség, bátorság

Az Alzheimer kórral kapcsolatos szakvélemények, tudósitások, ismeretterjesztö anyagok tanúlmá
nyozása  számos olyan következtetéshez vezethet, melyek befolyásolják életem további alakulását De.  mielött ezt bizonyitanám
ime  itt van három apró szösszenet, már csak a blog címe miatt
is:
                                                Öregség

  Abban az időben,  Adorjánházán  jobboldali szomszédom kb. 7o éves és teljesen siket volt. Távoli köszöngetéseken kivül nem tartottunk kapcsolatot, bár korábban elhunyt feleségét gyermekkoromban jól ismertem,  nem egyszer beszélgettünk,  felidőztük a régmúltat.

Egy nap  a mogorva szomszéd -meglepetésemre- dörömbölt a kapunkon és hallókészülékére mutogatva arra kért, hogy segitsek neki egy kiégett villanykörtét kicserélni , mer Ő arra  egyedül képtelen. Készségesen segitettem  és felálltam a konyhájában lévő székre, maj d az asztalra -létrája nem volt- és világosságot teremtettem. Nem győzőtt hálálkodni. Békében elváltunk.Ezután mindig integetett ha a kertben meglátott.

Néhány hét múlva ismét haza látogattam, megtudtam, hogy a szomszédom meghalt. Másik szomszédom legény fiát megkérdeztem, hogy mi volt baja , mi okozta halálát. A válasz: mibe, mibe, hát öreg vót,
Igy értettem meg. hogy az öregekre ez  a sors vár, ez csak természetes én pedig hülyeséget kérdeztem.

                                           Betegség

Egyszer volt, hol nem volt, az "átkos rendszerben egy"  'Nők Lapja " című újság.  A szerkesztőségben  Ő volt az egyetlen férfi férfi munkatárs ,Ő volt a kedvenc. Jó tollal, minden héten kedves, hangulatos tárcákat irt. Galsai Pongrácnak egyetlen hibája volt:  szinte minden nap újabb és újabb betegséget fedezett föl magán, s így gyakran járt orvoshoz. Egy nap az orvos megunta a zaklatást és így szolt: ne legyen már ilyen hipochonder, nincs magának semmi baja. Az író továbbra is sűrűn felkereste az orvost. Egy újabb vizsgálat után az orvos azt mondta neki , öröm hírem  van  a maga számára ,továbbiakban nem hipochonder.

                                               Bátorság

A bátorság mindig relatív. Ezt bizonyítja az alábbi -állítólag - valóban megtörtént.. párbeszéd. Két háborús veterán, egy szovjet és egy amerikai  találkozik. Poharazgatás közben f elidézik  háborús hőstetteiket. Én még most is bátor vagyok -mondta az amerikai-  egy napon odamentem a Capitoliumhoz és levizeltem, mire a szovjet az is valami, én oda mentem a Kreml falához és le...........tam. ,. Na  jó, jó az igazság az, hogy előtte körülnéztem  hogy jár e ott valaki, mondta az amerikai hogy nagyobb hitele legyen szavának,  na jó jó én is bevallom, hogy nem  toltam le a nadrágom mondta a bátor katona társ.
Szerintem A három történet egyaránt tanulságot is tartalmaz, nemcsak morbid és fekete humorú.