Őregség, betegség, bátorság

Az Alzheimer kórral kapcsolatos szakvélemények, tudósitások, ismeretterjesztö anyagok tanúlmá
nyozása  számos olyan következtetéshez vezethet, melyek befolyásolják életem további alakulását De.  mielött ezt bizonyitanám
ime  itt van három apró szösszenet, már csak a blog címe miatt
is:
                                                Öregség

  Abban az időben,  Adorjánházán  jobboldali szomszédom kb. 7o éves és teljesen siket volt. Távoli köszöngetéseken kivül nem tartottunk kapcsolatot, bár korábban elhunyt feleségét gyermekkoromban jól ismertem,  nem egyszer beszélgettünk,  felidőztük a régmúltat.

Egy nap  a mogorva szomszéd -meglepetésemre- dörömbölt a kapunkon és hallókészülékére mutogatva arra kért, hogy segitsek neki egy kiégett villanykörtét kicserélni , mer Ő arra  egyedül képtelen. Készségesen segitettem  és felálltam a konyhájában lévő székre, maj d az asztalra -létrája nem volt- és világosságot teremtettem. Nem győzőtt hálálkodni. Békében elváltunk.Ezután mindig integetett ha a kertben meglátott.

Néhány hét múlva ismét haza látogattam, megtudtam, hogy a szomszédom meghalt. Másik szomszédom legény fiát megkérdeztem, hogy mi volt baja , mi okozta halálát. A válasz: mibe, mibe, hát öreg vót,
Igy értettem meg. hogy az öregekre ez  a sors vár, ez csak természetes én pedig hülyeséget kérdeztem.

                                           Betegség

Egyszer volt, hol nem volt, az "átkos rendszerben egy"  'Nők Lapja " című újság.  A szerkesztőségben  Ő volt az egyetlen férfi férfi munkatárs ,Ő volt a kedvenc. Jó tollal, minden héten kedves, hangulatos tárcákat irt. Galsai Pongrácnak egyetlen hibája volt:  szinte minden nap újabb és újabb betegséget fedezett föl magán, s így gyakran járt orvoshoz. Egy nap az orvos megunta a zaklatást és így szolt: ne legyen már ilyen hipochonder, nincs magának semmi baja. Az író továbbra is sűrűn felkereste az orvost. Egy újabb vizsgálat után az orvos azt mondta neki , öröm hírem  van  a maga számára ,továbbiakban nem hipochonder.

                                               Bátorság

A bátorság mindig relatív. Ezt bizonyítja az alábbi -állítólag - valóban megtörtént.. párbeszéd. Két háborús veterán, egy szovjet és egy amerikai  találkozik. Poharazgatás közben f elidézik  háborús hőstetteiket. Én még most is bátor vagyok -mondta az amerikai-  egy napon odamentem a Capitoliumhoz és levizeltem, mire a szovjet az is valami, én oda mentem a Kreml falához és le...........tam. ,. Na  jó, jó az igazság az, hogy előtte körülnéztem  hogy jár e ott valaki, mondta az amerikai hogy nagyobb hitele legyen szavának,  na jó jó én is bevallom, hogy nem  toltam le a nadrágom mondta a bátor katona társ.
Szerintem A három történet egyaránt tanulságot is tartalmaz, nemcsak morbid és fekete humorú.