Köd. szemerkélő eső, nyirkos,nedves lég, szürke vasárnap. Letargia, depresszió, s minden ami ezzel jár. Nézegetem a TV műsort és szinte eldugva, szégyenkezve két érdektelen blokk közé tördelve látom: Grappeli emlék koncert. Főszereplő Ilényi Katica.Győnyőrű az indítás, a hegedű művész énekel -nem középiskolás fokon-. Grappeli legismertebb számai. . A zenekar, a gitárosok csodálatos szólói, mind, mind szinte földöntúli élmény. Köszönöm király TV.
még akkor is, ha szinte szégyenkezve, vágva, adták műsorba. A náthám enyhült.
2011. január 9., vasárnap
2011.01.6. Szinházi esték.
Színházi esték
Színházba menni jó, mégis az idő múlásával egyre ritkábban keresem a jót. Jó ez, nem. Mikor is voltam a "Nemzetiben", régen, nagyon régen. Tudom, hogy a "Blahára épített nemzeti felett eljárt az idő, de nekem az volt a sziház, az igazi. Hosszú évtizedek múltak el amíg az ideiglenes nemzetinek nevezett, kicsi, öreg, színház helyett megépült újra a "Nemzeti", a Művészetek Palotája mellett, mintegy annak kistestvére.
Végre előtt az idő, a "család" különböző korú tagjaival együtt láthattam Thália szentélyét.
A nem régiben még működő marhavágóhiddal szemben, a külső Ferencvárosban, de a Duna partra tervezett színház nem fogadott barátságosan bennünket. A fűtött mélygarázs helyett /lásd.MÜPA/ az épület háta mögött kialakított hatalmas területű, szabadtéri -jéggel és hóval borított talajú parkolón keresztül, csúszva, tipegve araszoltunk a színház felé mínusz 1o .fok hidegben, éles, fagyos szélben. A fagyott havat a Színház körül 1méter szélességben eltakarították, így a csúszkálást botladozás váltotta fel az egyenetlenül lerakott, vagy időközben megsüllyedt makadám köveken.
Kissé fagyottan, de a várható élmény reményében érkeztünk a fényárban úszó, Dunára nyíló főbejárathoz, ahol közölték, hogy siessünk a ruhatárhoz, mert elkéstünk, s így a második felvonást már a helyünkről nézhetjük. Addig marad a lépcsőre tett ülő párna, jobbaknak, pótszék.
Az előadás színvonala megközelítette az elemekkel folytatott harcunkat. Elkeserítő volt. Szerintem a Rejtő Jenő darabot a rendező és a dramaturg szándékosan rontotta el. A társulat tagjai mindent elkövettek, hogy a darab értelmetlen legyen. Ezt nem tudta feledtetni számos neves és érdemes színész felvonultatása sem. Még szerencse, hogy a záró részben egy kvázi narrátor megmagyarázta a látottakat.
Színházba menni jó, mégis az idő múlásával egyre ritkábban keresem a jót. Jó ez, nem. Mikor is voltam a "Nemzetiben", régen, nagyon régen. Tudom, hogy a "Blahára épített nemzeti felett eljárt az idő, de nekem az volt a sziház, az igazi. Hosszú évtizedek múltak el amíg az ideiglenes nemzetinek nevezett, kicsi, öreg, színház helyett megépült újra a "Nemzeti", a Művészetek Palotája mellett, mintegy annak kistestvére.
Végre előtt az idő, a "család" különböző korú tagjaival együtt láthattam Thália szentélyét.
A nem régiben még működő marhavágóhiddal szemben, a külső Ferencvárosban, de a Duna partra tervezett színház nem fogadott barátságosan bennünket. A fűtött mélygarázs helyett /lásd.MÜPA/ az épület háta mögött kialakított hatalmas területű, szabadtéri -jéggel és hóval borított talajú parkolón keresztül, csúszva, tipegve araszoltunk a színház felé mínusz 1o .fok hidegben, éles, fagyos szélben. A fagyott havat a Színház körül 1méter szélességben eltakarították, így a csúszkálást botladozás váltotta fel az egyenetlenül lerakott, vagy időközben megsüllyedt makadám köveken.
Kissé fagyottan, de a várható élmény reményében érkeztünk a fényárban úszó, Dunára nyíló főbejárathoz, ahol közölték, hogy siessünk a ruhatárhoz, mert elkéstünk, s így a második felvonást már a helyünkről nézhetjük. Addig marad a lépcsőre tett ülő párna, jobbaknak, pótszék.
Az előadás színvonala megközelítette az elemekkel folytatott harcunkat. Elkeserítő volt. Szerintem a Rejtő Jenő darabot a rendező és a dramaturg szándékosan rontotta el. A társulat tagjai mindent elkövettek, hogy a darab értelmetlen legyen. Ezt nem tudta feledtetni számos neves és érdemes színész felvonultatása sem. Még szerencse, hogy a záró részben egy kvázi narrátor megmagyarázta a látottakat.
2011.01.09. Szomszédok találkozása
A szokásos délutáni gyalogtúrám befejezve haza értem. A lift ajtója előtt egy hajlott hátú férfi állt, pehely paplan anorákban, fején fülvédős szőrme sapka. Úgy nézett ki, mint egy téliesitett Woody Allen.Illendően köszöntöttem, de figyelemre sem méltatott. Akkor jutott eszembe, hogy még nálam is siketebb. Megfogtam a vállát és úgy köszöntöttem újra, amit hálás mosollyal fogadott. Ismeretségünk több mint egy éve kezdődött, amikor fürdőszobám falában eltörött egy cső. Én erről nem tudtam. A csőben Viz folyt, kifolyt a fürdőszoba alatti lakásba, amelyben történetesen beszélgető társam lakott. Nála falfestést, nálam fal bontást végeztek. Akkor kölcsönösen elnézést kértünk a kellemetlenségért. A biztosító fizetett. Azóta sem találkoztunk. Rég nem láttam Benedek úr -mondta- azzal a bizony cinkos mosollyal s kB. 25 dioptriás szemüvegét feltolta az orrára. Ugye kint nagyon hideg van, vagy talán olvad. s választ nem várva folytatta: ugye maga is nyugdíjas, bizony múlik az idő. A lift megérkezett. Előzékenyen tolt előre ezzel is jelezve a korkülömbséget, hozzá téve: Ön úgyis jóval messzebb megy mint én. Határozott mozdulattal benyomta 2.gombot, majd a 3.gombot is. Bizony múlik az idő.
2011.01.03. Már két napja.
Már két napja, hogy Anitával közösen megalkottuk blogomat. Gondolat megőrzés. Igen ez a lényeg. A gondolat megőrzése, egyben másokkal való megosztás lehetősége. A vélemény kinyilvánításának eszköze. Hiába van véleményem valakiről, valamiről, ha nem közlöm másokkal, valójában nincs véleményem.A gondolatot valamilyen eszközzel meg kell őrizni, a véleményt valamilyen formában ki kell nyilvánítani, ellenkező esetben nincs vélemény. nincs gondolat. Máris elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor felmerül a kérdés: kinek, mi köze van az én véleményemhez, az én gondolataimhoz?
2011. január 1., szombat
2011.01.01. a kezdet.
2011.01.01.én sikerült belépnem, ezzel is bizonyítva, hogy az idő múlása nem lehet mindenben akadály.
Az eszköz tehát kezemben, illetve előttem van, csak használni kell.. Miután blogjaim nem fenyegeti az a veszély, hogy hatalmas olvasó tábora lesz, terveim szerint elsősorban hozzám közel állókat "szórakoztatom"olvashatótlan kézírásom helyett olvashatótlan tartalmú és témájú blogjaimmal.
A XX. században élt egy író, az olvasók és az akkori rendszer kedveltje, munkásságát, ugyancsak az akkori gyakorlat szerint magas állami kitüntetésekkel , börtön büntetéssel ismerték el.. Élete utolsó éveiben "Szabad nép" c. lapnál állandó rovata volt. "Egy nap hordaléka "címmel..Valami megfogott, amikor ezeket a tárcákat, cikkeket olvastam, s ezt bizonyítja az is, hogy ennél sokkal fontosabb dolgokat már rég elfeledtem.
Szándékaim szerint valami hasonló tematikát követnék, tehát mindenről, a bennünket körülvevő dolgokról,. történésekről eszmét cserélnék azokkal akik erre hajlandók. Megjegyzés: Déry Tibort műveit cenzúrázták, Ő maga is öncenzurázott Az akkori hatalom nem ismert tréfát. De hol van már az a hatalom? Ahol Déry Tibor.
Az eszköz tehát kezemben, illetve előttem van, csak használni kell.. Miután blogjaim nem fenyegeti az a veszély, hogy hatalmas olvasó tábora lesz, terveim szerint elsősorban hozzám közel állókat "szórakoztatom"olvashatótlan kézírásom helyett olvashatótlan tartalmú és témájú blogjaimmal.
A XX. században élt egy író, az olvasók és az akkori rendszer kedveltje, munkásságát, ugyancsak az akkori gyakorlat szerint magas állami kitüntetésekkel , börtön büntetéssel ismerték el.. Élete utolsó éveiben "Szabad nép" c. lapnál állandó rovata volt. "Egy nap hordaléka "címmel..Valami megfogott, amikor ezeket a tárcákat, cikkeket olvastam, s ezt bizonyítja az is, hogy ennél sokkal fontosabb dolgokat már rég elfeledtem.
Szándékaim szerint valami hasonló tematikát követnék, tehát mindenről, a bennünket körülvevő dolgokról,. történésekről eszmét cserélnék azokkal akik erre hajlandók. Megjegyzés: Déry Tibort műveit cenzúrázták, Ő maga is öncenzurázott Az akkori hatalom nem ismert tréfát. De hol van már az a hatalom? Ahol Déry Tibor.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)