Színházi esték
Színházba menni jó, mégis az idő múlásával egyre ritkábban keresem a jót. Jó ez, nem. Mikor is voltam a "Nemzetiben", régen, nagyon régen. Tudom, hogy a "Blahára épített nemzeti felett eljárt az idő, de nekem az volt a sziház, az igazi. Hosszú évtizedek múltak el amíg az ideiglenes nemzetinek nevezett, kicsi, öreg, színház helyett megépült újra a "Nemzeti", a Művészetek Palotája mellett, mintegy annak kistestvére.
Végre előtt az idő, a "család" különböző korú tagjaival együtt láthattam Thália szentélyét.
A nem régiben még működő marhavágóhiddal szemben, a külső Ferencvárosban, de a Duna partra tervezett színház nem fogadott barátságosan bennünket. A fűtött mélygarázs helyett /lásd.MÜPA/ az épület háta mögött kialakított hatalmas területű, szabadtéri -jéggel és hóval borított talajú parkolón keresztül, csúszva, tipegve araszoltunk a színház felé mínusz 1o .fok hidegben, éles, fagyos szélben. A fagyott havat a Színház körül 1méter szélességben eltakarították, így a csúszkálást botladozás váltotta fel az egyenetlenül lerakott, vagy időközben megsüllyedt makadám köveken.
Kissé fagyottan, de a várható élmény reményében érkeztünk a fényárban úszó, Dunára nyíló főbejárathoz, ahol közölték, hogy siessünk a ruhatárhoz, mert elkéstünk, s így a második felvonást már a helyünkről nézhetjük. Addig marad a lépcsőre tett ülő párna, jobbaknak, pótszék.
Az előadás színvonala megközelítette az elemekkel folytatott harcunkat. Elkeserítő volt. Szerintem a Rejtő Jenő darabot a rendező és a dramaturg szándékosan rontotta el. A társulat tagjai mindent elkövettek, hogy a darab értelmetlen legyen. Ezt nem tudta feledtetni számos neves és érdemes színész felvonultatása sem. Még szerencse, hogy a záró részben egy kvázi narrátor megmagyarázta a látottakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése