2011.01.09. Szomszédok találkozása

A szokásos délutáni gyalogtúrám befejezve haza értem. A lift ajtója előtt egy hajlott hátú férfi állt, pehely paplan anorákban,  fején fülvédős szőrme sapka. Úgy nézett ki, mint egy téliesitett Woody Allen.Illendően köszöntöttem, de figyelemre sem méltatott. Akkor jutott eszembe, hogy még nálam is siketebb.  Megfogtam a vállát és úgy köszöntöttem újra, amit hálás mosollyal fogadott.  Ismeretségünk  több mint egy éve kezdődött,  amikor fürdőszobám falában eltörött egy cső. Én erről nem tudtam. A csőben Viz folyt, kifolyt a fürdőszoba alatti lakásba, amelyben történetesen beszélgető társam lakott. Nála falfestést, nálam fal bontást végeztek. Akkor kölcsönösen elnézést kértünk a kellemetlenségért. A biztosító fizetett. Azóta sem  találkoztunk. Rég nem láttam Benedek úr -mondta-   azzal a bizony cinkos mosollyal  s kB. 25 dioptriás szemüvegét feltolta  az orrára. Ugye kint nagyon hideg van, vagy talán olvad. s választ nem várva folytatta: ugye maga is nyugdíjas, bizony múlik  az idő. A lift megérkezett. Előzékenyen tolt előre ezzel is jelezve a korkülömbséget, hozzá téve: Ön  úgyis jóval messzebb megy mint én. Határozott mozdulattal benyomta 2.gombot, majd a 3.gombot is. Bizony múlik az idő.