2011. július 24., vasárnap

Szent Endrei blues

Meghívást kaptam Szent Endrére,a művészetek  városába,  ahol békésen megférnek egymás mellett szerb, horvát, magyar alkotók  emléktáblái, lakóhelyei, alkotó házai, múzeumai,  ahol a számtalan kis és "nagy" vendéglő, vagy kocsma eredeti arculatá, hangulatát igyekeznek megőrizni. Az ellenmondásos fejlődést jól példázza a valamikori piros lámpás ház helyett, vörös neon fénnyel vendég csalogató létesítményben ízes marcipánt és fagylaltot  szolgáltak fel.

A művészetek sorából a kor társ zene sem maradt ki, jelen esetben Szt. Endre blues rendezvényről volt szó

Gyurikáék meghívását igyekeztem, udvariasan elhárítani,  de amikor "mellékesen" megjegyezték, hogy Paula már elfogadta a meghívást,  igent mondtam.

A helyszín egy 50-l00 főt  befogadó "falusi" vendéglő volt. Egyszerű berendezés,  a mennyezeten lápák, az asztalokon gyertyák.

A két tagú együttest  -szakértők szerint- nemzetközi hírű együttes alkotta, kétféle gitár és sokféle  száj harmonika alkotta. Az osztrák származású R.  Raskolnyikov és Pribojszki Mátyás személye láthatóan ismert volt a vendégek előtt, akik  diszkrét beszélgetés  és evőeszköz zörgés zajában kezdték  műsorukat. Csak a környezet  szemléletessége kedvéért  említem, hogy az általam választott rántott fogas, liba töpörtyűs pürével, tartár mártással olyan  kitűnő volt, mint  az ugyancsak felszolgált Pilseni.

Az első és második szám között, valami rendkivűli, megmagyarázhatatlan dolog történt, anélkül, hogy valaki megmozdult volt a hely átalakult egy dél-amerikai kisvárosi vendéglővé, ahol a jelenlevők  nagy figyelemmel kísérték, majd időnkét ütemes tapssal közös résztvevői lettek a  koncertnek. A zene   hangjai betöltötték a termet, öröm és bánat, humor, szenvedély és szerelem hangjai áradtak a közönség felé. Valami  furcsa nagyon kellemes érzés hatotta át  a jelenlevőket.

Sajnáltuk, hogy Paula nem tudott velünk lenni.

Haza felé indulva, a  keskeny, gidres-gödrös  Szent Endrei utcákon, még eszmét cseréltünk  a pesti és más világvárosokban most is viruló pauperizmuró, s a kocsiban meghallgattuk a blues igaz művészeinek lemezét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése