Karinthy Frigyes a koponyája körül utazott, én kellő szerénységgel a szemem körül teszem ugyanezt. egy blog terjedelmének és tartalmának megfelelően.
Előzmények:
A történet, több évvel ezelőtt ott és akkor történt amikor Gizit elkísértem a János Kórház Szemészeti osztályára az éppen esedékes kontról vizsgálatra. Felhasználva a lehetőséget megkértem a doktor nőt, vessen egy pillantást a szememre. A vizsgálat után közölte, hogy szürke hályog fejlődik a bal szememen, amit ha megérett meg kell műteni.
Az évek múltak, már csak én járok kontrollra a zöld hályog miatti cseppekért. A bal szememmel egyre rosszabbul látok. A Fő orvos Asszony közölte itt a műtét ideje. Különböző elő vizsgálatok, váró lista, 7,3o- jelentkezés a Kórházban.
Az Új Szt. János Kórház - a többi K.U.K. osztrák,német stílusban épült kórtársaival együtt szegényházként is működött. Az utolsó épület a háború "áldozata" lett.A több mint 100 éves komplexumot próbálták modernizálni, de az átépítések láthatóan csak sminket jelentettek a kórház több mint ráncos arculatán.
Fentiek ismeretében kellemesen csalódtam. Előítéletem és gátlásaim enyhültek, amikor a beteg sokadalom ellenére a felvételi bejelentkezés alig 5 percig tartott. Megkaptam azonosító karperecem. Mintha éppen rám várt volna egy kedves nővér a kórterembe kalauzolt.
Egy láthatatlan rendszernek lettem részese, ahol mindenki tudja a feladatát , és megfelelően türelemmel , a páciensek felé irányuló empátiával végzi munkáját..
Utazás:
A Fő orvos Asszony pontosan 7.30-kor jött. Szemembe cseppentett, nyugtatóan mondta, hogy a műtőben találkozunk. Bizonyitandó, hogy nem félek, víz nélkül bekaptam a nyugtató, feszültség oldó tablettámat.
Az "előkészítőben egy hatalmas karosszék szerű alkalmatosságba ültettek- az amerikai filmekben a villamos szék ilyen, jutott eszembe-, papucsom levették, helyette egy zöld színű mamuszt húztak a lábamra, fejemre egy hasonló színű sapkát tettek. A műtőkben rendszeresitett zöld szerelés a reményt akarja jelképezi, -gondoltam-, Még néhányszor a szemembe csöppentettek, majd megállapították, hogy nem tágulok tovább. Biztos, hogy szemészeten vagyok?
A műtőbe lo.35-kor léptünk be. A pontos időt az előkészítőben lévő falióra mutatta. A többesszám azért jogos mert két zöld ruhás kíséretet kaptam. Nincs vissza út. Kísérőm felsegített volna , egy jól megvilágított pultra, de én elhárítottam és egyedül másztam fel és egyedül feküdtem le. Ez apróbb bonyodalmat okozott mert kb. 1 méterrel lejjebb vackoltam el magam . mint kellett volna. Letakartak. Gondolatban búcsúztam közel 80 évig becsülettel szolgált szemlencsémtől. Azt még láttam, hogy fölöttem megjelent egy zöld színű kommandos maszkot viselő fej. Álarca ellenére felismertem a Fő orvos Asszonyt /a hangjáról!/ Azt mondta: ne féljen nem fog fájni., csak kövesse az utasításokat. Mindjárt eszembe jutott hogy a krimikben is ezt mondják az áldozatoknak-
Elfogott a teljes kiszolgáltatottság érzete. Már csak a mikroszkóp fényét láttam és az ultra hangos készülék berregő hangját hallottam.
Rövidesen érezem, hogy vágják a szemem, s mintha egy irodai papír tűző gép kattogása adta volna a kísérő zenét . Még a lencsét benyomjuk és készen is vagyunk, hangzott a megváltó biztatás. A szemem leragasztották, fejemet valami kalodából kivették, felülhettem. Határozott mozdulattal, segítség nélkül léptem le a műtő asztalról .Ahogy érkezésemkor, most is elutasítottam a segítő kezeket és egyenes tartással indultam a kórteremmel ellenkező irányba. Végül is az ágyamhoz vezettek, hogy 30 percig mozdulatlanul feküdjek. Már sötétedett amikor felébredtem.
A mosdóban lévő tükörben megnéztem magam és megállapitottam, hogy nagyon hasonlítok a görög mitológiából ismert egy szemű szörnyre, Küklopszra.
Befejezés
. A műtét sikerült. Komplikáció nem volt, nem van. Mehetek kertészkedni. Már alig várom a következő szem műtétem, olyan jól utaztam?!
- u.i. elnézést a tárgyilagos leírásért, a túlzásokért és a "gag" ok ért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése