Már az ébredésnél kezdődött a baj. A korábbi elmosódott állom képek helyett teljesen tisztán emlékeztem a történtekre. Bementem egy boltba szódavizet venni, de a polcokon lévő üvegek csak félig voltak töltve. A pénztárnál tiltakoztam, Azt javasolták, hogy vegyek két üveget és akkor vihetem a kívánt mennyiséget. Mérgemben inni kezdtem az egyik üvegből, közben eszembe jutott, hogy kenyeret is kellene vennem. Ekkor felébredtem. Még sokáig éreztem a számban a szén sav savanyú-csípős izét és arra gondoltam, hogy milyen könnyen átléptem az álom világból a valóba é s vissza, mert utólag arra is emlékeztem, hogy kenyér helyett fonott kalácsot vettem.
Ennyire silány és földhöz ragadt képzelet. Most már ez jellemző rám? :Már álmodni sem merek, tudok valami jót, olyat ami álomszép. Nekem már csak kenyér és szódavíz jut a földöntúli gyönyörök helyett. Hát erről nem volt értelme álmodni. Vagy mégis? Mi van akkor, ha az agyam így "tesztelte" saját magát, hogy képes-e visszaidézni, azt ami meg sem történt velem. Hú de bonyolult. Bonyolult?
2011. december 28., szerda
2011. július 24., vasárnap
Szent Endrei blues
Meghívást kaptam Szent Endrére,a művészetek városába, ahol békésen megférnek egymás mellett szerb, horvát, magyar alkotók emléktáblái, lakóhelyei, alkotó házai, múzeumai, ahol a számtalan kis és "nagy" vendéglő, vagy kocsma eredeti arculatá, hangulatát igyekeznek megőrizni. Az ellenmondásos fejlődést jól példázza a valamikori piros lámpás ház helyett, vörös neon fénnyel vendég csalogató létesítményben ízes marcipánt és fagylaltot szolgáltak fel.
A művészetek sorából a kor társ zene sem maradt ki, jelen esetben Szt. Endre blues rendezvényről volt szó
Gyurikáék meghívását igyekeztem, udvariasan elhárítani, de amikor "mellékesen" megjegyezték, hogy Paula már elfogadta a meghívást, igent mondtam.
A helyszín egy 50-l00 főt befogadó "falusi" vendéglő volt. Egyszerű berendezés, a mennyezeten lápák, az asztalokon gyertyák.
A két tagú együttest -szakértők szerint- nemzetközi hírű együttes alkotta, kétféle gitár és sokféle száj harmonika alkotta. Az osztrák származású R. Raskolnyikov és Pribojszki Mátyás személye láthatóan ismert volt a vendégek előtt, akik diszkrét beszélgetés és evőeszköz zörgés zajában kezdték műsorukat. Csak a környezet szemléletessége kedvéért említem, hogy az általam választott rántott fogas, liba töpörtyűs pürével, tartár mártással olyan kitűnő volt, mint az ugyancsak felszolgált Pilseni.
Az első és második szám között, valami rendkivűli, megmagyarázhatatlan dolog történt, anélkül, hogy valaki megmozdult volt a hely átalakult egy dél-amerikai kisvárosi vendéglővé, ahol a jelenlevők nagy figyelemmel kísérték, majd időnkét ütemes tapssal közös résztvevői lettek a koncertnek. A zene hangjai betöltötték a termet, öröm és bánat, humor, szenvedély és szerelem hangjai áradtak a közönség felé. Valami furcsa nagyon kellemes érzés hatotta át a jelenlevőket.
Sajnáltuk, hogy Paula nem tudott velünk lenni.
Haza felé indulva, a keskeny, gidres-gödrös Szent Endrei utcákon, még eszmét cseréltünk a pesti és más világvárosokban most is viruló pauperizmuró, s a kocsiban meghallgattuk a blues igaz művészeinek lemezét.
A művészetek sorából a kor társ zene sem maradt ki, jelen esetben Szt. Endre blues rendezvényről volt szó
Gyurikáék meghívását igyekeztem, udvariasan elhárítani, de amikor "mellékesen" megjegyezték, hogy Paula már elfogadta a meghívást, igent mondtam.
A helyszín egy 50-l00 főt befogadó "falusi" vendéglő volt. Egyszerű berendezés, a mennyezeten lápák, az asztalokon gyertyák.
A két tagú együttest -szakértők szerint- nemzetközi hírű együttes alkotta, kétféle gitár és sokféle száj harmonika alkotta. Az osztrák származású R. Raskolnyikov és Pribojszki Mátyás személye láthatóan ismert volt a vendégek előtt, akik diszkrét beszélgetés és evőeszköz zörgés zajában kezdték műsorukat. Csak a környezet szemléletessége kedvéért említem, hogy az általam választott rántott fogas, liba töpörtyűs pürével, tartár mártással olyan kitűnő volt, mint az ugyancsak felszolgált Pilseni.
Az első és második szám között, valami rendkivűli, megmagyarázhatatlan dolog történt, anélkül, hogy valaki megmozdult volt a hely átalakult egy dél-amerikai kisvárosi vendéglővé, ahol a jelenlevők nagy figyelemmel kísérték, majd időnkét ütemes tapssal közös résztvevői lettek a koncertnek. A zene hangjai betöltötték a termet, öröm és bánat, humor, szenvedély és szerelem hangjai áradtak a közönség felé. Valami furcsa nagyon kellemes érzés hatotta át a jelenlevőket.
Sajnáltuk, hogy Paula nem tudott velünk lenni.
Haza felé indulva, a keskeny, gidres-gödrös Szent Endrei utcákon, még eszmét cseréltünk a pesti és más világvárosokban most is viruló pauperizmuró, s a kocsiban meghallgattuk a blues igaz művészeinek lemezét.
2011. június 23., csütörtök
Utazás a szemem körúl
Preambulum:
Karinthy Frigyes a koponyája körül utazott, én kellő szerénységgel a szemem körül teszem ugyanezt. egy blog terjedelmének és tartalmának megfelelően.
Előzmények:
A történet, több évvel ezelőtt ott és akkor történt amikor Gizit elkísértem a János Kórház Szemészeti osztályára az éppen esedékes kontról vizsgálatra. Felhasználva a lehetőséget megkértem a doktor nőt, vessen egy pillantást a szememre. A vizsgálat után közölte, hogy szürke hályog fejlődik a bal szememen, amit ha megérett meg kell műteni.
Az évek múltak, már csak én járok kontrollra a zöld hályog miatti cseppekért. A bal szememmel egyre rosszabbul látok. A Fő orvos Asszony közölte itt a műtét ideje. Különböző elő vizsgálatok, váró lista, 7,3o- jelentkezés a Kórházban.
Az Új Szt. János Kórház - a többi K.U.K. osztrák,német stílusban épült kórtársaival együtt szegényházként is működött. Az utolsó épület a háború "áldozata" lett.A több mint 100 éves komplexumot próbálták modernizálni, de az átépítések láthatóan csak sminket jelentettek a kórház több mint ráncos arculatán.
Fentiek ismeretében kellemesen csalódtam. Előítéletem és gátlásaim enyhültek, amikor a beteg sokadalom ellenére a felvételi bejelentkezés alig 5 percig tartott. Megkaptam azonosító karperecem. Mintha éppen rám várt volna egy kedves nővér a kórterembe kalauzolt.
Egy láthatatlan rendszernek lettem részese, ahol mindenki tudja a feladatát , és megfelelően türelemmel , a páciensek felé irányuló empátiával végzi munkáját..
Utazás:
A Fő orvos Asszony pontosan 7.30-kor jött. Szemembe cseppentett, nyugtatóan mondta, hogy a műtőben találkozunk. Bizonyitandó, hogy nem félek, víz nélkül bekaptam a nyugtató, feszültség oldó tablettámat.
Az "előkészítőben egy hatalmas karosszék szerű alkalmatosságba ültettek- az amerikai filmekben a villamos szék ilyen, jutott eszembe-, papucsom levették, helyette egy zöld színű mamuszt húztak a lábamra, fejemre egy hasonló színű sapkát tettek. A műtőkben rendszeresitett zöld szerelés a reményt akarja jelképezi, -gondoltam-, Még néhányszor a szemembe csöppentettek, majd megállapították, hogy nem tágulok tovább. Biztos, hogy szemészeten vagyok?
A műtőbe lo.35-kor léptünk be. A pontos időt az előkészítőben lévő falióra mutatta. A többesszám azért jogos mert két zöld ruhás kíséretet kaptam. Nincs vissza út. Kísérőm felsegített volna , egy jól megvilágított pultra, de én elhárítottam és egyedül másztam fel és egyedül feküdtem le. Ez apróbb bonyodalmat okozott mert kb. 1 méterrel lejjebb vackoltam el magam . mint kellett volna. Letakartak. Gondolatban búcsúztam közel 80 évig becsülettel szolgált szemlencsémtől. Azt még láttam, hogy fölöttem megjelent egy zöld színű kommandos maszkot viselő fej. Álarca ellenére felismertem a Fő orvos Asszonyt /a hangjáról!/ Azt mondta: ne féljen nem fog fájni., csak kövesse az utasításokat. Mindjárt eszembe jutott hogy a krimikben is ezt mondják az áldozatoknak-
Elfogott a teljes kiszolgáltatottság érzete. Már csak a mikroszkóp fényét láttam és az ultra hangos készülék berregő hangját hallottam.
Rövidesen érezem, hogy vágják a szemem, s mintha egy irodai papír tűző gép kattogása adta volna a kísérő zenét . Még a lencsét benyomjuk és készen is vagyunk, hangzott a megváltó biztatás. A szemem leragasztották, fejemet valami kalodából kivették, felülhettem. Határozott mozdulattal, segítség nélkül léptem le a műtő asztalról .Ahogy érkezésemkor, most is elutasítottam a segítő kezeket és egyenes tartással indultam a kórteremmel ellenkező irányba. Végül is az ágyamhoz vezettek, hogy 30 percig mozdulatlanul feküdjek. Már sötétedett amikor felébredtem.
A mosdóban lévő tükörben megnéztem magam és megállapitottam, hogy nagyon hasonlítok a görög mitológiából ismert egy szemű szörnyre, Küklopszra.
Befejezés
. A műtét sikerült. Komplikáció nem volt, nem van. Mehetek kertészkedni. Már alig várom a következő szem műtétem, olyan jól utaztam?!
Karinthy Frigyes a koponyája körül utazott, én kellő szerénységgel a szemem körül teszem ugyanezt. egy blog terjedelmének és tartalmának megfelelően.
Előzmények:
A történet, több évvel ezelőtt ott és akkor történt amikor Gizit elkísértem a János Kórház Szemészeti osztályára az éppen esedékes kontról vizsgálatra. Felhasználva a lehetőséget megkértem a doktor nőt, vessen egy pillantást a szememre. A vizsgálat után közölte, hogy szürke hályog fejlődik a bal szememen, amit ha megérett meg kell műteni.
Az évek múltak, már csak én járok kontrollra a zöld hályog miatti cseppekért. A bal szememmel egyre rosszabbul látok. A Fő orvos Asszony közölte itt a műtét ideje. Különböző elő vizsgálatok, váró lista, 7,3o- jelentkezés a Kórházban.
Az Új Szt. János Kórház - a többi K.U.K. osztrák,német stílusban épült kórtársaival együtt szegényházként is működött. Az utolsó épület a háború "áldozata" lett.A több mint 100 éves komplexumot próbálták modernizálni, de az átépítések láthatóan csak sminket jelentettek a kórház több mint ráncos arculatán.
Fentiek ismeretében kellemesen csalódtam. Előítéletem és gátlásaim enyhültek, amikor a beteg sokadalom ellenére a felvételi bejelentkezés alig 5 percig tartott. Megkaptam azonosító karperecem. Mintha éppen rám várt volna egy kedves nővér a kórterembe kalauzolt.
Egy láthatatlan rendszernek lettem részese, ahol mindenki tudja a feladatát , és megfelelően türelemmel , a páciensek felé irányuló empátiával végzi munkáját..
Utazás:
A Fő orvos Asszony pontosan 7.30-kor jött. Szemembe cseppentett, nyugtatóan mondta, hogy a műtőben találkozunk. Bizonyitandó, hogy nem félek, víz nélkül bekaptam a nyugtató, feszültség oldó tablettámat.
Az "előkészítőben egy hatalmas karosszék szerű alkalmatosságba ültettek- az amerikai filmekben a villamos szék ilyen, jutott eszembe-, papucsom levették, helyette egy zöld színű mamuszt húztak a lábamra, fejemre egy hasonló színű sapkát tettek. A műtőkben rendszeresitett zöld szerelés a reményt akarja jelképezi, -gondoltam-, Még néhányszor a szemembe csöppentettek, majd megállapították, hogy nem tágulok tovább. Biztos, hogy szemészeten vagyok?
A műtőbe lo.35-kor léptünk be. A pontos időt az előkészítőben lévő falióra mutatta. A többesszám azért jogos mert két zöld ruhás kíséretet kaptam. Nincs vissza út. Kísérőm felsegített volna , egy jól megvilágított pultra, de én elhárítottam és egyedül másztam fel és egyedül feküdtem le. Ez apróbb bonyodalmat okozott mert kb. 1 méterrel lejjebb vackoltam el magam . mint kellett volna. Letakartak. Gondolatban búcsúztam közel 80 évig becsülettel szolgált szemlencsémtől. Azt még láttam, hogy fölöttem megjelent egy zöld színű kommandos maszkot viselő fej. Álarca ellenére felismertem a Fő orvos Asszonyt /a hangjáról!/ Azt mondta: ne féljen nem fog fájni., csak kövesse az utasításokat. Mindjárt eszembe jutott hogy a krimikben is ezt mondják az áldozatoknak-
Elfogott a teljes kiszolgáltatottság érzete. Már csak a mikroszkóp fényét láttam és az ultra hangos készülék berregő hangját hallottam.
Rövidesen érezem, hogy vágják a szemem, s mintha egy irodai papír tűző gép kattogása adta volna a kísérő zenét . Még a lencsét benyomjuk és készen is vagyunk, hangzott a megváltó biztatás. A szemem leragasztották, fejemet valami kalodából kivették, felülhettem. Határozott mozdulattal, segítség nélkül léptem le a műtő asztalról .Ahogy érkezésemkor, most is elutasítottam a segítő kezeket és egyenes tartással indultam a kórteremmel ellenkező irányba. Végül is az ágyamhoz vezettek, hogy 30 percig mozdulatlanul feküdjek. Már sötétedett amikor felébredtem.
A mosdóban lévő tükörben megnéztem magam és megállapitottam, hogy nagyon hasonlítok a görög mitológiából ismert egy szemű szörnyre, Küklopszra.
Befejezés
. A műtét sikerült. Komplikáció nem volt, nem van. Mehetek kertészkedni. Már alig várom a következő szem műtétem, olyan jól utaztam?!
- u.i. elnézést a tárgyilagos leírásért, a túlzásokért és a "gag" ok ért
2011. június 17., péntek
Tragikomédia kettős szereposztásban
Talán 10 éve történt, hogy a Kórház folyosóján találkoztunk. Korábban hosszabb ideig egy osztályon dolgoztunk. Örömmel üdvözöltük egymást.. Hogy vagy? Ma már jól, de három évet vártam vese átültetésre. Tudod milyen érzés 3 évig abban a tudatban élni, hogy nincs tovább. Ennek vége. Most a műtét után csak rutin ellenőrzésre jöttem ide. Gratulálok.
Régi közös emlékeinket időztük fel., hogy Helsinkiben -járat kimaradás miatt- majd egy hétig náluk vendégeskedtem.. Jókat horgásztunk. Így igaz. Tudod most meg az a bajom, hogy a memóriám időnként kihagy, főleg a neveket illetően. Hát ez kellemetlen -mondtam- de hamar lerendezhetjük a dolgot,: te megmondod a neved, s én is megmondom a nevem.
. - . -
A napokban a János Kórház Szemészetére voltam hivatalos. Egy tömött 128-as buszra szálltam fel. Így történt, hogy kéretlen hallgatója, szinte részese lettem a diskurzusnak. Megjegyzem.,hogy a beszélgetők távol ültek egymástól. Talán ezért kommunikáltak hangosan. "A végállomásig megy? Igen. Jó magának, nekem onnan még 10 perc gyalogút, felfelé. Honnan tudja, hogy végállomásig utazom? Onnan, hogy 15 évig egymás mellett laktunk. Tényleg, már emlékszem magára.. Tudja, még most is megtartom az előadásaimat, de néha előfordul, hogy a legegyszerűbb dolgok sem jutnak eszembe. Főleg a nevekkel vagyok így. Az bizony kellemetlen. Két dédunokám van. Nekem is. Amikor leszállunk megmutatom a fényképeiket. Jó lesz akkor majd megmondja a nevét is. Én is erre akartam kérni.
A busz megállt a János Kórháznál. Leszálltam
Régi közös emlékeinket időztük fel., hogy Helsinkiben -járat kimaradás miatt- majd egy hétig náluk vendégeskedtem.. Jókat horgásztunk. Így igaz. Tudod most meg az a bajom, hogy a memóriám időnként kihagy, főleg a neveket illetően. Hát ez kellemetlen -mondtam- de hamar lerendezhetjük a dolgot,: te megmondod a neved, s én is megmondom a nevem.
. - . -
A napokban a János Kórház Szemészetére voltam hivatalos. Egy tömött 128-as buszra szálltam fel. Így történt, hogy kéretlen hallgatója, szinte részese lettem a diskurzusnak. Megjegyzem.,hogy a beszélgetők távol ültek egymástól. Talán ezért kommunikáltak hangosan. "A végállomásig megy? Igen. Jó magának, nekem onnan még 10 perc gyalogút, felfelé. Honnan tudja, hogy végállomásig utazom? Onnan, hogy 15 évig egymás mellett laktunk. Tényleg, már emlékszem magára.. Tudja, még most is megtartom az előadásaimat, de néha előfordul, hogy a legegyszerűbb dolgok sem jutnak eszembe. Főleg a nevekkel vagyok így. Az bizony kellemetlen. Két dédunokám van. Nekem is. Amikor leszállunk megmutatom a fényképeiket. Jó lesz akkor majd megmondja a nevét is. Én is erre akartam kérni.
A busz megállt a János Kórháznál. Leszálltam
2011. június 2., csütörtök
Végre egy jó hír
Szabad perceimben bekapcsolom a PC.t, megnézem a híreket, esetleg lejátszok egy sakk partit. A minap is a híreket böngészve szembe tűnt egy föcim: A bor ivása gátolja az Alzhemerkór, a demencia kialakulását. A téma felkeltette érdeklődésem -talán nem véletlen - mivel szeretem a bort és félek a korral járó elbutulástól.
A hír szerint svéd tudósok több hónapos kutató munka után összevetették több mint 2000 ember /75 évnél idősebbek/ egészségi állapotának alakulását s megállapították, hogy a vizsgált személyek közül a mértékkel bort fogyasztok esetében 45-50% -nál egyáltalán nem, vagy csak jelentéstelen mértékben volt kimutatható kóros elváltozás, szemben teljes bor absztinenciát tartókkal.
Megjegyzem, a jó hír, értékét csökkenti az a tény, hogy a cikk szerzője nem fejti ki részletesebben, mi értendő "mértékkel" fogyasztás alatt. Akó, gallon, pint, icce esetleg liter mennyiség, továbbá orvosi közlönyben, vagy borászati szak lapban jelent meg a fent említett kutatási eredmény.
A hír szerint svéd tudósok több hónapos kutató munka után összevetették több mint 2000 ember /75 évnél idősebbek/ egészségi állapotának alakulását s megállapították, hogy a vizsgált személyek közül a mértékkel bort fogyasztok esetében 45-50% -nál egyáltalán nem, vagy csak jelentéstelen mértékben volt kimutatható kóros elváltozás, szemben teljes bor absztinenciát tartókkal.
Megjegyzem, a jó hír, értékét csökkenti az a tény, hogy a cikk szerzője nem fejti ki részletesebben, mi értendő "mértékkel" fogyasztás alatt. Akó, gallon, pint, icce esetleg liter mennyiség, továbbá orvosi közlönyben, vagy borászati szak lapban jelent meg a fent említett kutatási eredmény.
2011. május 5., csütörtök
Villanások
Ma ismét találkoztam Woody Allen alterogojával. A feleségével együtt nézegették a lift melletti hirdető táblát. Amint meglátottat egy régi ismerős , vagy barát cinkos mosolyával üdvözölt. A felvonóban így szolt hozzám: Tudja Bende ur /már nem Benedek voltam/,amikor magát látom mindig a himnusz jut eszembe. Kérdő tekintetemet látva így folytatta: látom nem találja ki, "a Bendegúznak vére" Megköszöntem kedvességét, s közben arra gondoltam, lehet. hogy össze keverte a verssorokat és eredetileg a "balsorsra asszociált velem kapcsolatban.
villanások
Szem műtétre várok, kivizsgálásra járok.
Ma éppen a labor és az EKG volt soron. Közismert, hogy vérvétel előtt enni inni nem szabad. Egy a sok egyéb ok közül, hogy mielőbb el kell /ki/ végeztetni. Ébresztő 6 órakor. A vérvétel kezdete 1/2 8 óra. Igyekeztem, hogy az első között legyek. Tervem sikerült, s 5 perccel a vérvétel kezdő időpontja előtt már a rendelő intézetben voltam. A helyszínen kiderült. hogy kb . 50 sors társ is erre gondolhatott, mert megelőzött. A sorban állás közben megtudtam, hogy a betegi rányitó számítógépes rendszerben hiba keletkezett, ezért minden adatot kézzel írtak be egy nagy könyvbe.Az apró hibának köszönhetően egy óra elmúltával már a várószobának átalakított mosogató helyiségben voltam, több tucat társammal együtt. Itt volt elhelyezendő, egy piros tálcán a vizsgálatra leadott vizeletek sokasága, boros, sörös, befőttes, kaviáros üvegek kavalkádja.
Már csak néhány méterre voltam a vér vevő /vérengző/ szoba ajtajától, amikor egy pocakos kismama jelöltet engedtem magam elé, ezért hátra léptem. Így történhetett, hogy az előzőkben említett tálcát a hátammal meglöktem, s az alkalmatosság megbillent. Talán tudat alatt éreztem tettem iszonyatos következményét, mert egy pillanat töredéke alatt hátra nyúltam, s megfogtam az értékes folyadékot tároló piros színű tálcát,és az eredeti helyére billentettem azt . Így történt, hogy a lincselést megúsztam. Kifelé jövet elégedetten állapítottam meg, hogy valami csodálatos dolgot tettem az emberek érdekében, s , hogy vérvételre várakozok sor vége az utcára ért.
Ma éppen a labor és az EKG volt soron. Közismert, hogy vérvétel előtt enni inni nem szabad. Egy a sok egyéb ok közül, hogy mielőbb el kell /ki/ végeztetni. Ébresztő 6 órakor. A vérvétel kezdete 1/2 8 óra. Igyekeztem, hogy az első között legyek. Tervem sikerült, s 5 perccel a vérvétel kezdő időpontja előtt már a rendelő intézetben voltam. A helyszínen kiderült. hogy kb . 50 sors társ is erre gondolhatott, mert megelőzött. A sorban állás közben megtudtam, hogy a betegi rányitó számítógépes rendszerben hiba keletkezett, ezért minden adatot kézzel írtak be egy nagy könyvbe.Az apró hibának köszönhetően egy óra elmúltával már a várószobának átalakított mosogató helyiségben voltam, több tucat társammal együtt. Itt volt elhelyezendő, egy piros tálcán a vizsgálatra leadott vizeletek sokasága, boros, sörös, befőttes, kaviáros üvegek kavalkádja.
Már csak néhány méterre voltam a vér vevő /vérengző/ szoba ajtajától, amikor egy pocakos kismama jelöltet engedtem magam elé, ezért hátra léptem. Így történhetett, hogy az előzőkben említett tálcát a hátammal meglöktem, s az alkalmatosság megbillent. Talán tudat alatt éreztem tettem iszonyatos következményét, mert egy pillanat töredéke alatt hátra nyúltam, s megfogtam az értékes folyadékot tároló piros színű tálcát,és az eredeti helyére billentettem azt . Így történt, hogy a lincselést megúsztam. Kifelé jövet elégedetten állapítottam meg, hogy valami csodálatos dolgot tettem az emberek érdekében, s , hogy vérvételre várakozok sor vége az utcára ért.
2011. március 6., vasárnap
Hogyan kell egy betörőt megrémiteni.
A történet úgy kezdődött, hogy Erika és Gyurika február végén el utaztak egyetlen fiú gyermekükhöz. Dani unokám szereti a változatosságot, s a távolságot, így jelenleg Thaiföldön múlatja az időt, miután a Cook szigeten töltött egy éves kirándulását befejezettnek nyilvánította.
Köztudott, hogy manapság, a betörés tisztes foglalkozásnak számit, pl. a korrumpálással összevetve- ez azonban a kárvallottakat egyáltalán nem vigasztalja. Elkerülendő a kellemetlen meglepetést, vállaltam, hogy távollétük idején házukban őrző-védő szolgálatot teljesítek. Megjegyzem, hogy magas IQ.m-nak köszönhetően, egyéb feladatok ellátását is vállaltam: cicák etetése, párologtatók feltöltése, tv. csatornák programjainak figyelése, laptop segítségével bwin fogadások kötése, havazás esetén hó eltakarítás etc.etc. Egy szóval jelenlétem nélkülözhetettlen volt.
Két napig békében végeztem kemény, de eredményes munkám, amikor a harmadik napon baljós előérzetem támadt. Éreztem, hogy valami rendkivülő dolog fog történni. S valóban, a hideg, hidegebb a szél szelesebb lett, a cicák jelezték, hogy elegük van a havazásból és be szeretnének jönni a házba, természetesen egyesével . Gyorsan sötétedett, a szél vadul kavarta a havat, szinte hallottam, hogy "jó Buda vár magas tornyán a szélkakas csikorog ércesen". Arra még volt erőm, hogy megnézzem a tv-ben a"dr.House"c. opuszt, de olvasni már nem, lefeküdtem.
Az álmodtam, hogy valaki kopog az ablakon, be akar jönni. Na de miért az ablakon? Felébredtem. A kert felőli bejárati ajtón valaki kaparászott. A cicák nem lehettek mert én engedtem be őket. Eszembe jutott, hogy azon a részen már próbáltak betörni.. Most egy kisméretű ütve-fúró hangját véltem hallani, egy kis ideig csend, majd újra a zizegő hang, apró kopogás. A szél szinte tombolt, az ablakhoz hordta a havat. Az utcai lámpa halvány fénye segített tájékozódni a szobában. Felkeltem, s a kandallón lévő piszkavasat a kezembe véve araszoltam az ajtóhoz. Csendes igyekezetem közben nekimentem egy széknek, ami nagy robajjal felborult. A fúrás kopogás nyomban megszűnt. Hallottam, hogy valaki sietve menekül a teraszról, talán elcsúszott a hóban.. Az ajtóhoz ugrottam, elfordítottam a zárban lévő kulcsot, s szinte kiugrottam, -papucsban, pijamában- a szakadó hóesésbe. A teraszon nem volt senki idegen, csak én és Berli cica aki a macska kijáraton közlekedett. A lábamhoz dörgölözött, s valószinűleg azt mondta,"szervusz főnök te is kijöttél egy kicsit a friss levegőre.. A papucsomon megolvadt a hó, s tocsogva, dideregve mentem vissza házba.
Gyorsan bebújtam a meleg ágyba, s próbáltam elaludni. Odakint lassan világosodott. Elaludtam.Nem sokáig. Az éjszakai hangokat megint hallottam. A zörej mintha erősebb lett volna, és macska nyávogással párosult. Ismét felkeltem és próbáltam a kopogás helyét, illetve forrását megtalálni. Sikerült. A tálaló szekrényből jött a hang. A szekrény minden fiókját rekeszét , tetejét oldalát megnéztem. Mögötte nem lehetett semmi, mivel az egybe épített több mázsás szekrény teljesen a falhoz volt állítva. S mégis a nyávogás és a zörej egyértelműen a szekrényből jött. A megoldás. A tálalón kb. egy méter magasságan van egy tíz cm-széles nyílás amit a gyümölcsös tál eltakart szemem elől. Hozzá férni csak vizszintes testhelyzetben lehet. Nem fényezem tovább.Nagyon nehezem, s egy piszkavas? segítségével kihalásztam Lujzi cicát a fejénél fogva. A betörőt elriasztottam. Szép munka volt.
Lefeküdni nem volt értelme. Kimentem havat lapátolni
Köztudott, hogy manapság, a betörés tisztes foglalkozásnak számit, pl. a korrumpálással összevetve- ez azonban a kárvallottakat egyáltalán nem vigasztalja. Elkerülendő a kellemetlen meglepetést, vállaltam, hogy távollétük idején házukban őrző-védő szolgálatot teljesítek. Megjegyzem, hogy magas IQ.m-nak köszönhetően, egyéb feladatok ellátását is vállaltam: cicák etetése, párologtatók feltöltése, tv. csatornák programjainak figyelése, laptop segítségével bwin fogadások kötése, havazás esetén hó eltakarítás etc.etc. Egy szóval jelenlétem nélkülözhetettlen volt.
Két napig békében végeztem kemény, de eredményes munkám, amikor a harmadik napon baljós előérzetem támadt. Éreztem, hogy valami rendkivülő dolog fog történni. S valóban, a hideg, hidegebb a szél szelesebb lett, a cicák jelezték, hogy elegük van a havazásból és be szeretnének jönni a házba, természetesen egyesével . Gyorsan sötétedett, a szél vadul kavarta a havat, szinte hallottam, hogy "jó Buda vár magas tornyán a szélkakas csikorog ércesen". Arra még volt erőm, hogy megnézzem a tv-ben a"dr.House"c. opuszt, de olvasni már nem, lefeküdtem.
Az álmodtam, hogy valaki kopog az ablakon, be akar jönni. Na de miért az ablakon? Felébredtem. A kert felőli bejárati ajtón valaki kaparászott. A cicák nem lehettek mert én engedtem be őket. Eszembe jutott, hogy azon a részen már próbáltak betörni.. Most egy kisméretű ütve-fúró hangját véltem hallani, egy kis ideig csend, majd újra a zizegő hang, apró kopogás. A szél szinte tombolt, az ablakhoz hordta a havat. Az utcai lámpa halvány fénye segített tájékozódni a szobában. Felkeltem, s a kandallón lévő piszkavasat a kezembe véve araszoltam az ajtóhoz. Csendes igyekezetem közben nekimentem egy széknek, ami nagy robajjal felborult. A fúrás kopogás nyomban megszűnt. Hallottam, hogy valaki sietve menekül a teraszról, talán elcsúszott a hóban.. Az ajtóhoz ugrottam, elfordítottam a zárban lévő kulcsot, s szinte kiugrottam, -papucsban, pijamában- a szakadó hóesésbe. A teraszon nem volt senki idegen, csak én és Berli cica aki a macska kijáraton közlekedett. A lábamhoz dörgölözött, s valószinűleg azt mondta,"szervusz főnök te is kijöttél egy kicsit a friss levegőre.. A papucsomon megolvadt a hó, s tocsogva, dideregve mentem vissza házba.
Gyorsan bebújtam a meleg ágyba, s próbáltam elaludni. Odakint lassan világosodott. Elaludtam.Nem sokáig. Az éjszakai hangokat megint hallottam. A zörej mintha erősebb lett volna, és macska nyávogással párosult. Ismét felkeltem és próbáltam a kopogás helyét, illetve forrását megtalálni. Sikerült. A tálaló szekrényből jött a hang. A szekrény minden fiókját rekeszét , tetejét oldalát megnéztem. Mögötte nem lehetett semmi, mivel az egybe épített több mázsás szekrény teljesen a falhoz volt állítva. S mégis a nyávogás és a zörej egyértelműen a szekrényből jött. A megoldás. A tálalón kb. egy méter magasságan van egy tíz cm-széles nyílás amit a gyümölcsös tál eltakart szemem elől. Hozzá férni csak vizszintes testhelyzetben lehet. Nem fényezem tovább.Nagyon nehezem, s egy piszkavas? segítségével kihalásztam Lujzi cicát a fejénél fogva. A betörőt elriasztottam. Szép munka volt.
Lefeküdni nem volt értelme. Kimentem havat lapátolni
2011. január 9., vasárnap
Egy ködös este-
Köd. szemerkélő eső, nyirkos,nedves lég, szürke vasárnap. Letargia, depresszió, s minden ami ezzel jár. Nézegetem a TV műsort és szinte eldugva, szégyenkezve két érdektelen blokk közé tördelve látom: Grappeli emlék koncert. Főszereplő Ilényi Katica.Győnyőrű az indítás, a hegedű művész énekel -nem középiskolás fokon-. Grappeli legismertebb számai. . A zenekar, a gitárosok csodálatos szólói, mind, mind szinte földöntúli élmény. Köszönöm király TV.
még akkor is, ha szinte szégyenkezve, vágva, adták műsorba. A náthám enyhült.
még akkor is, ha szinte szégyenkezve, vágva, adták műsorba. A náthám enyhült.
2011.01.6. Szinházi esték.
Színházi esték
Színházba menni jó, mégis az idő múlásával egyre ritkábban keresem a jót. Jó ez, nem. Mikor is voltam a "Nemzetiben", régen, nagyon régen. Tudom, hogy a "Blahára épített nemzeti felett eljárt az idő, de nekem az volt a sziház, az igazi. Hosszú évtizedek múltak el amíg az ideiglenes nemzetinek nevezett, kicsi, öreg, színház helyett megépült újra a "Nemzeti", a Művészetek Palotája mellett, mintegy annak kistestvére.
Végre előtt az idő, a "család" különböző korú tagjaival együtt láthattam Thália szentélyét.
A nem régiben még működő marhavágóhiddal szemben, a külső Ferencvárosban, de a Duna partra tervezett színház nem fogadott barátságosan bennünket. A fűtött mélygarázs helyett /lásd.MÜPA/ az épület háta mögött kialakított hatalmas területű, szabadtéri -jéggel és hóval borított talajú parkolón keresztül, csúszva, tipegve araszoltunk a színház felé mínusz 1o .fok hidegben, éles, fagyos szélben. A fagyott havat a Színház körül 1méter szélességben eltakarították, így a csúszkálást botladozás váltotta fel az egyenetlenül lerakott, vagy időközben megsüllyedt makadám köveken.
Kissé fagyottan, de a várható élmény reményében érkeztünk a fényárban úszó, Dunára nyíló főbejárathoz, ahol közölték, hogy siessünk a ruhatárhoz, mert elkéstünk, s így a második felvonást már a helyünkről nézhetjük. Addig marad a lépcsőre tett ülő párna, jobbaknak, pótszék.
Az előadás színvonala megközelítette az elemekkel folytatott harcunkat. Elkeserítő volt. Szerintem a Rejtő Jenő darabot a rendező és a dramaturg szándékosan rontotta el. A társulat tagjai mindent elkövettek, hogy a darab értelmetlen legyen. Ezt nem tudta feledtetni számos neves és érdemes színész felvonultatása sem. Még szerencse, hogy a záró részben egy kvázi narrátor megmagyarázta a látottakat.
Színházba menni jó, mégis az idő múlásával egyre ritkábban keresem a jót. Jó ez, nem. Mikor is voltam a "Nemzetiben", régen, nagyon régen. Tudom, hogy a "Blahára épített nemzeti felett eljárt az idő, de nekem az volt a sziház, az igazi. Hosszú évtizedek múltak el amíg az ideiglenes nemzetinek nevezett, kicsi, öreg, színház helyett megépült újra a "Nemzeti", a Művészetek Palotája mellett, mintegy annak kistestvére.
Végre előtt az idő, a "család" különböző korú tagjaival együtt láthattam Thália szentélyét.
A nem régiben még működő marhavágóhiddal szemben, a külső Ferencvárosban, de a Duna partra tervezett színház nem fogadott barátságosan bennünket. A fűtött mélygarázs helyett /lásd.MÜPA/ az épület háta mögött kialakított hatalmas területű, szabadtéri -jéggel és hóval borított talajú parkolón keresztül, csúszva, tipegve araszoltunk a színház felé mínusz 1o .fok hidegben, éles, fagyos szélben. A fagyott havat a Színház körül 1méter szélességben eltakarították, így a csúszkálást botladozás váltotta fel az egyenetlenül lerakott, vagy időközben megsüllyedt makadám köveken.
Kissé fagyottan, de a várható élmény reményében érkeztünk a fényárban úszó, Dunára nyíló főbejárathoz, ahol közölték, hogy siessünk a ruhatárhoz, mert elkéstünk, s így a második felvonást már a helyünkről nézhetjük. Addig marad a lépcsőre tett ülő párna, jobbaknak, pótszék.
Az előadás színvonala megközelítette az elemekkel folytatott harcunkat. Elkeserítő volt. Szerintem a Rejtő Jenő darabot a rendező és a dramaturg szándékosan rontotta el. A társulat tagjai mindent elkövettek, hogy a darab értelmetlen legyen. Ezt nem tudta feledtetni számos neves és érdemes színész felvonultatása sem. Még szerencse, hogy a záró részben egy kvázi narrátor megmagyarázta a látottakat.
2011.01.09. Szomszédok találkozása
A szokásos délutáni gyalogtúrám befejezve haza értem. A lift ajtója előtt egy hajlott hátú férfi állt, pehely paplan anorákban, fején fülvédős szőrme sapka. Úgy nézett ki, mint egy téliesitett Woody Allen.Illendően köszöntöttem, de figyelemre sem méltatott. Akkor jutott eszembe, hogy még nálam is siketebb. Megfogtam a vállát és úgy köszöntöttem újra, amit hálás mosollyal fogadott. Ismeretségünk több mint egy éve kezdődött, amikor fürdőszobám falában eltörött egy cső. Én erről nem tudtam. A csőben Viz folyt, kifolyt a fürdőszoba alatti lakásba, amelyben történetesen beszélgető társam lakott. Nála falfestést, nálam fal bontást végeztek. Akkor kölcsönösen elnézést kértünk a kellemetlenségért. A biztosító fizetett. Azóta sem találkoztunk. Rég nem láttam Benedek úr -mondta- azzal a bizony cinkos mosollyal s kB. 25 dioptriás szemüvegét feltolta az orrára. Ugye kint nagyon hideg van, vagy talán olvad. s választ nem várva folytatta: ugye maga is nyugdíjas, bizony múlik az idő. A lift megérkezett. Előzékenyen tolt előre ezzel is jelezve a korkülömbséget, hozzá téve: Ön úgyis jóval messzebb megy mint én. Határozott mozdulattal benyomta 2.gombot, majd a 3.gombot is. Bizony múlik az idő.
2011.01.03. Már két napja.
Már két napja, hogy Anitával közösen megalkottuk blogomat. Gondolat megőrzés. Igen ez a lényeg. A gondolat megőrzése, egyben másokkal való megosztás lehetősége. A vélemény kinyilvánításának eszköze. Hiába van véleményem valakiről, valamiről, ha nem közlöm másokkal, valójában nincs véleményem.A gondolatot valamilyen eszközzel meg kell őrizni, a véleményt valamilyen formában ki kell nyilvánítani, ellenkező esetben nincs vélemény. nincs gondolat. Máris elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor felmerül a kérdés: kinek, mi köze van az én véleményemhez, az én gondolataimhoz?
2011. január 1., szombat
2011.01.01. a kezdet.
2011.01.01.én sikerült belépnem, ezzel is bizonyítva, hogy az idő múlása nem lehet mindenben akadály.
Az eszköz tehát kezemben, illetve előttem van, csak használni kell.. Miután blogjaim nem fenyegeti az a veszély, hogy hatalmas olvasó tábora lesz, terveim szerint elsősorban hozzám közel állókat "szórakoztatom"olvashatótlan kézírásom helyett olvashatótlan tartalmú és témájú blogjaimmal.
A XX. században élt egy író, az olvasók és az akkori rendszer kedveltje, munkásságát, ugyancsak az akkori gyakorlat szerint magas állami kitüntetésekkel , börtön büntetéssel ismerték el.. Élete utolsó éveiben "Szabad nép" c. lapnál állandó rovata volt. "Egy nap hordaléka "címmel..Valami megfogott, amikor ezeket a tárcákat, cikkeket olvastam, s ezt bizonyítja az is, hogy ennél sokkal fontosabb dolgokat már rég elfeledtem.
Szándékaim szerint valami hasonló tematikát követnék, tehát mindenről, a bennünket körülvevő dolgokról,. történésekről eszmét cserélnék azokkal akik erre hajlandók. Megjegyzés: Déry Tibort műveit cenzúrázták, Ő maga is öncenzurázott Az akkori hatalom nem ismert tréfát. De hol van már az a hatalom? Ahol Déry Tibor.
Az eszköz tehát kezemben, illetve előttem van, csak használni kell.. Miután blogjaim nem fenyegeti az a veszély, hogy hatalmas olvasó tábora lesz, terveim szerint elsősorban hozzám közel állókat "szórakoztatom"olvashatótlan kézírásom helyett olvashatótlan tartalmú és témájú blogjaimmal.
A XX. században élt egy író, az olvasók és az akkori rendszer kedveltje, munkásságát, ugyancsak az akkori gyakorlat szerint magas állami kitüntetésekkel , börtön büntetéssel ismerték el.. Élete utolsó éveiben "Szabad nép" c. lapnál állandó rovata volt. "Egy nap hordaléka "címmel..Valami megfogott, amikor ezeket a tárcákat, cikkeket olvastam, s ezt bizonyítja az is, hogy ennél sokkal fontosabb dolgokat már rég elfeledtem.
Szándékaim szerint valami hasonló tematikát követnék, tehát mindenről, a bennünket körülvevő dolgokról,. történésekről eszmét cserélnék azokkal akik erre hajlandók. Megjegyzés: Déry Tibort műveit cenzúrázták, Ő maga is öncenzurázott Az akkori hatalom nem ismert tréfát. De hol van már az a hatalom? Ahol Déry Tibor.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)